Mikroplasztik a mindennapokban – amit a műanyag palackokról tudunk, és amit nem kommunikálnak nyíltan

A műanyag palackok és kulacsok használata mára teljesen általánossá vált. Az azonban egyre több tudományos kutatásból derül ki, hogy ez a kényelem komoly egészségügyi kockázatokkal jár, elsősorban a mikro- és nanoplasztik-részecskék miatt.

A műanyag nem egészséges – ez nem vélemény, hanem biológiai tény

A mikroplasztik apró, szabad szemmel nem látható műanyagrészecske, amely:

• a palack faláról válik le,
• különösen hő, fény és mechanikai igénybevétel hatására,
• és közvetlenül bekerül az emberi szervezetbe ivóvízzel vagy étellel.

Ma már egyértelműen kimutatták, hogy ezek a részecskék jelen vannak:

• az emberi vérben,
• a tüdőben
• az emésztőrendszerben,
• a májban,
• agyban
• sőt a placentában is.

Ez önmagában elég ahhoz, hogy kijelenthessük: a műanyag nem tekinthető egészséges anyagnak az emberi szervezet számára.

Mennyi mikroplasztik van egy palack vízben?

A legújabb mérési módszerekkel végzett vizsgálatok szerint:

• egy liter palackozott vízben több százezer mikro- és nanoplasztik-részecske is lehet
• ezek döntő többsége extrém kicsi (nanoméretű), ezért korábban nem volt kimutatható,
• a részecskék jelentős része magából a PET palackból és a kupakból származik.

Ez azt jelenti, hogy már egyetlen palack víz elfogyasztásával is számottevő mennyiségű műanyag kerülhet a szervezetbe.

Mi történik a mikroplasztikkal a szervezetben?

A jelenlegi tudományos ismeretek alapján:

• a mikro- és nanoplasztik nem bomlik le az emberi testben,
• a szervezet nem tudja aktívan „lebontani” vagy semlegesíteni,
• egy része kiürül, de egy része visszamaradhat a szövetekben.

Fontos tény, hogy: nincs ismert, orvosilag igazolt módszer a mikroplasztik célzott eltávolítására.

Az egyetlen reális lehetőség az úgynevezett természetes kimosás:

• ha nem viszünk be újabb mikroplasztikot,
• a szervezet hosszú idő alatt, fokozatosan csökkentheti a jelenlévő mennyiséget,
• ez azonban évekig tartó folyamat lehet

Ezért kulcskérdés a bevitel minimalizálása.

És mit mondanak erről a nagy egészségügyi szervezetek?

A nagy nemzetközi szervezetek – köztük a World Health Organization – jellemzően óvatos, visszafogott kommunikációt folytatnak a mikroplasztik témájában.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy a műanyag ártalmatlan.

A valóság inkább az, hogy:

• a hosszú távú, nagyléptékű humán vizsgálatok még zajlanak,
• a hivatalos állásfoglalások mindig évekkel le vannak maradva a labor- és sejtszintű eredményektől,
• ezért a kommunikáció nem követi le a biológiai kockázat logikáját.

Más szavakkal:

a tudomány már látja a problémát,
a hivatalos szervezetek pedig még nem mondják ki teljes súlyával.

Ez korábban is így volt olyan anyagoknál, mint az ólom, az azbeszt vagy a dohányzás.

Mi következik ebből a gyakorlatban?

A mikroplasztik elkerülése nem pánik, hanem racionális megelőzés.

• a palackozott víz az egyik legnagyobb napi beviteli forrás,
• a műanyag kulacs idővel karcolódik → még több részecske válik le,
• rozsdamentes acélból készült kulacs esetén ez a forrás gyakorlatilag megszűnik.

Egy strapabíró, hőszigetelt acél kulacs – mint az Alpenthermo –:

• nem reagál az itallal,
• nem bocsát ki mikroplasztikot,
• hosszú távon csökkenti a napi műanyagterhelést.